A mala lánc története és használata

A világ nagy vallásaiban használt ima eszközök "őse" a hindu vagy buddhista mala. A  hindu rózsafüzér ( mala) Indiából és a himalájai királyságokból indult útnak kelet felé. Útja során lassan meghódította szinte az egész világot.( Ma minden nagyobb vallásban megtalálható valamilyen formában.) Tulajdonképpen egy olyan tradicionálisan használt eszköz melyet a lelki gyakorlatok során recitálás, kántálás, vagy mantrák és istenségek nevének ismétlésének  számlálására használnak. Ez a fajta alkalmazása különösen a himalájai régióban nagyon elterjedt, itt még mindig megszokott része a mindennapi életnek.

A különböző malák közös jellemzője, hogy a rajtuk lévő szemek száma a 9 - mely a teljesség számértékben kifejezett szimbóluma - valamely többszörösét adja.  Vannak olyan malák is, amelyeken hárommal oszthatóak a szemek száma. Ezek az isteni hármasságot képviselik. A hinduizmusban Brahmát, Visnut és Sivát, a kereszténységben az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságát, a buddhizmusban pedig a három központi fogalmat: Buddhát, Dharmát (Tan)  és Szanghát (közösség).

A tibeti buddhizmusban hagyományosan 108 szemből álló malát használnak, mivel ez a  szám a buddhizmuson belül szakrális jelentőséggel bír. Buddha 108 lábnyomát jelképezi.  A 108 szem jelképezi továbbá a száz békés és erőteljesen védelmező aspektust a közteslétben (bardo), és a nyolcféle tudatosságot, de Avalókitésvara és Tárá 108 nevére is utalhat. A guruszem (a lánc végén található, a többinél nagyobb lezáró szem) testesíti meg a megvilágosodást.

Tibetben régebben majdnem mindenki rendelkezett malával, amely természetes anyagokból ( fából, kagylóból, borostyánból, féldrágakőből vagy drágakőből) készítettek. Viselőjének anyagi bősége határozta meg a mala anyagát, de függött a hívő irányzatától és az istenségtől is, amit tisztelt. A legnagyobb tekintélynek örvendő füzérek lámák csontjaiból készültek. A malák kedvelt anyaga még a szent bódhi-fa fája, a füge egy fajtája (Ficus religiosa) vagy a bódhi-mag, ami viszont nem bódhi-fából készül, hanem a rudraksa-fa (Elaeocarpus ganitrus) magja. 

Egyesek a csuklójukra csavarva, mások a nyakukban hordják, de akadnak olyanok is, akik nem viselik közvetlenül a testükön, hanem külön a mala védelmét szolgáló kis szütyőben hordozzák a zsebükben, a táskájukban, vagy a nyakukba akasztva.

A mala használata:

Hagyomány szerint a gyakorló bal kéz hüvelykujjával morzsolja a szemeket. Mantrázás közben minden kimondott mantra után egy szemet pörget át a mutatóujjon vagy gyűrűsujjon. Amikor a guruszemhez ér, megfordítja a malát a másik irányba, így kezdve el az új kört. Ezt azért teszi, mivel a bódhiszattva is mindig megfordul, amikor eléri a megvilágosodást, és visszatér a feltételekhez kötött világba, hogy hasznára legyen minden lénynek, a megvilágosodáshoz vezetve őket. A thankákon a malát gyakran a jobb kézben tartják a különböző buddhaaspektusok, mivel a jobb kéz az aktivitást, és a módszereket jelképezi. A mindennapi gyakorlatok során használt malát fontos megáldatni egy lámával.

A malák anyagának jelentősége:

A lótuszmagból készült malák utalnak az öt buddha bölcsességre, amikor az öt fő zavaró érzelem (harag, büszkeség, ragaszkodás, féltékenység, nemtudás) átalakul. Ezért a lótuszszemekből vagy a bódhifa (mely alatt a Buddha elérte a megvilágosodást) terméséből készült malákat elég hatékonynak tartják az áldás megtartásában. A szantálfából és bódhifából készült malák igen kedvező minden gyakorlathoz.

 Az emberi és állati csontból készült malákat inkább a már megvalósított jógik használják, a csontból készült rituális tárgyaknak tulajdonított karmikus hatások miatt.( A ritkán látott, csontból készült malák a feltételekhez kötött lét múlandóságát szimbolizálják.) Számos erőteljes védelmező aspektus van, mint például a hatkarú Mahákála, akik koponyákból fűzött malát viselnek.

A békés buddhaaspektusokhoz kapcsolódó gyakorlatokban általában kristály, gyöngy, gyöngyház, fehér lótuszmag, holdkő, kagylóhéj málát használnak.  Gyógyító Buddhánál lápisz lazulit, Zöld Taránál pedig türkizt használnak.A gazdagító buddhaaktivitás esetén arany, ezüst, bronz, réz, bódhi- vagy lótuszmag málát használnak.

Az erőteljesen védelmező gyakorlatoknál pedig általában a rudraksa magok, az emberi vagy állati csont, és a fém málák jellemzők.