Dordzse

Dordzse jelentése:

Szanszkrit nyelven vadzsrának, tibetiül dordzsének
hívják, a dordzse jelentése még a kövek ura, agyémánt, gyémántjogar. A tibeti buddhizmus
alapvető szertartási eszközei közé tartozik. Mint rituális tárgy a férfi princípiumot képviseli – az
együttérzést és az örömöt. A Gyémánt Úton a megvilágosodott tudat elpusztíthatatlanságát jelképezi
a gyémánt. . Az i. sz. VIII. század táján kerültek az első vadzsrák Indiából Tibetbe, s váltak a
lámaizmus fontos kellékeivé. Egyes vallástörténészek úgy gondolják, hogy a régi vadzsrákat
meteorit-vasból készítették, innen az a név: mennyei vas vagy mennykő.
A mai dordzséket rézből vagy bronzból, illetve ezüstből vagy aranyból szokták önteni. Többnyire
két részből állnak, de léteznek egy és három részes jogarok is, sőt dupla dordzsék, azaz négyágú
változatok. A dordzse minden részlete szimbolikus jelentést hordoz. A tibeti buddhizmusban
leggyakrabban az ötágút használják, melynek közepén egy egyenes oszlop van, melyet négy-négy
hajlított küllő vesz körül. A páros dordzse középső része egy golyódísz (gömb), ami két karikán
(gyűrűn) keresztül kapcsolódik egy-egy nyolc szirmú lótuszhoz, amiből öt ág nyúlik ki
gömbszerűen (egy középen, négy körülötte). A golyódíszről azt tartják, hogy a világ
oszthatatlanságát jelképezi, a karikák az abszolút és relatív igazság szimbólumai, a nyolc szirmú
lótusz pedig nyolc világkorszak nyolc bódhiszattvájára utal. A két ötágú gömbszerűség az öt elem
szimbóluma, a jogar pedig egészében a férfias szilárdság, keménység, állandóság és egység
megtestesítője a buddhizmusban.