ÚJRA TÍZMILLIÓSZOROS NAP,

A 10 milliószoros napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Ez mind a pozitív, előremutató fejlődést segítő gondolatokra, érzelmekre, a szeretettel teljes szándékokra, az előre vivő akaratra, mind az ennek ellenkezőjét képviselő negatív, visszahúzó, fejlődésed útját nem segítő gondolatokra, érzelmekre, megnyilvánulásokra, szándékokra és akaratra egyaránt igaz.Minden megnyilvánulásod, tetted következménye tízmilliószorosan hat másokra, és hat vissza rád.

Július 31-e a harmadik ilyen nap az évben. A tibeti naptár hatodik holdhónapjának negyedik napja, amikor Shakyamuni Buddha először forgatja meg a Dharma kerekét - Buddha első szentbeszéde, a Négy Nemes Igazság tanítása, amikor Buddha a szenvedésről beszél négy megközelítésben.

A szenvedés az elégedetlenséget jelenti, azt, hogy valamilyen tapasztalat, élmény, számunkra nem kielégítő, nem boldogító. Vannak élmények, érzések, amiket szeretünk, amiket élvezetesnek találunk, és vannak olyanok, amiktől menekülünk, amiktől félünk. Ami élvezetes, azt keressük, s ha sikerült megtalálni, akkor próbáljuk megtartani. Ami fájdalmas, attól menekülünk, s ha sikerült elmenekülni, akkor próbálunk távol maradni tőle.  Próbálunk távol maradni a fájdalmastól, de újra megjelenik. Élvezetes és fájdalmas élmények egyaránt megjelennek és elmúlnak, egyik követi a másikat. Ezért nem találunk soha egy kielégítő, biztonságos állapotot. Ezért szenvedünk akkor is, ha valami élvezetes, s akkor is, ha valami fájdalmas.

Az oka a szenvedésnek a vágy, a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. Ez a vágy, ez a törekvés az, aminek folytán hajszoljuk az élvezeteset és menekülünk a fájdalmastól. Ez a vágy jelenik meg olyan nagy és hosszútávú eseményekben, mint a karrier építése, a családalapítás, a tanulás, és olyan semmiségnek látszó tettekben is, mint az, amikor a székünkön helyezkedünk, vagy épp a karunkat vakarjuk meg. Törekszünk egy tökéletes állapotra, még ha nem is gondolunk így rá.

A megszűnése a szenvedésnek nem más, mint a vágyakozás kialvása. Annak a törekvésnek, hogy elérjünk egy örökkévaló tökéletes állapotot. Ezért a szenvedéstől megszabadulás, a nirvána, az nem egy hely, nem egy állapot, nem egy létforma, hanem a sóvárgás megszűnése. Azonban nem is azt jelenti, hogy mindent megsemmisítenénk, vagy minden elpusztulna, hanem csupán a vágy az, ami kialszik. Az a vágy múlik el, hogy egy végső tökéletességet érjünk el.

A szenvedés megszüntetésének az útja az, amit nemes nyolcrétű ösvénynek neveznek. Ez három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést és a bölcsességet.

Az erényesség lényege külsőleg a helytelen tettek elkerülése, amivel magunknak és másoknak a kárára vagyunk, belsőleg pedig minden rossz elkerülése. Az erényes tettekkel, szavakkal és gondolatokkal békét és nyugalmat hozunk létre, mely jó következményekkel jár ebben és az elkövetkezendő életekben is.

Az elmélyedés a tudat finomabb ragaszkodásait kezeli, aminek következtében nyugalmunk és örömünk mélységesebbé válik úgy, hogy nem alávetett különféle külső körülményeknek. Az elmélyedés teremti meg az alapját annak, hogy mélyrehatóan vizsgálhassuk meg magunk és a jelenségek valódi természetét. Ha a tudat olyan, mint a tenger, akkor az erényesség az, ami leállítja a tomboló viharokat, az elmélyedés pedig megszünteti a különféle irányok szeleit, aminek következtében a tenger nyugodttá válik. Ha pedig elnyugodott ily módon a tenger, akkor lehetősünk nyílik lenézni egészen a fenekéig is.

Ez a bölcsesség, amivel a belátás különböző fokaira tehetünk szert, hogy végül felismerve minden jelenség állandótlanságát, szenvedésteliségét és éntelenségét, véglegesen megszabadulhassunk a sóvárgástól. Ezért nevezik ezt a szenvedéstől megszabaduláshoz vezető útnak.

A mindennapokra is igaz, hogy gondolkodásod határozza meg valóságodat. Te tervezed meg utadat, te teremted meg körülményeidet, kapcsolataidat, kapcsolataid minőségét. Te választod meg, hogy kivel és mivel kívánsz kapcsolatba kerülni földi léted során. Ahogy minden anyagi létezés egy teremtő gondolat eredményeként jön létre, úgy minden a te teremtményed, ami a világodat meghatározza. Alapvetően azok a gondolataid határozzák meg valóságodat, amelyeket nap, mint nap elgondolsz.Amennyiben ezek előremutató – a saját értékítéleted szerint – pozitív gondolatok, akkor a valóságod is olyan lesz, amilyet szeretnél. Amennyiben viszont gondolataid minőségét számodra el nem fogadható gondolatok többsége határozza meg, akkor nem érzed jól magad a bőrödben.

A tízmilliószoros napok jelentősége abban áll, hogy amennyiben ezeken a napokon tudsz gondolkodásodon változtatni, és olyan gondolatokkal megtölteni elmédet, amelyek céljaid felé vezetnek, megnyugvással és békével töltenek el, akkor nagy lépést tudsz abban az irányban tenni, hogy megszabadulj a kellemetlen gondolataidtól. Amennyiben e gondolatok alapján cselekedni is hajlandó vagy, nagy lépést tehetsz afelé, hogy megszabadulj el nem fogadható, régi szokásaidtól, érzelmeidtől vagy tetteidtől is.

TUDTAD?
A tibeti ("nagy") Buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. A tibetiek évente négy ilyen napot tartanak nyilván.

1. Ezeken a napokon arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben!
2. Figyelj magadra, tudatosan fókuszálj a pozitívumokra.
3. Teremts olyan körülményeket, hogy minél több számodra pozitív helyzettel, személlyel, körülménnyel találkozhass ezeken a napokon.
4. Ünnepelj! Adj hálát minden jóért, ami az életedben már jelen van. Amire figyelmedet irányítod, azt fogod megteremteni. Senki nem fogja helyetted eldönteni, hogy ez most neked jó vagy nem jó. TE VAGY AZ IRÁNYÍTÓ! Minden olyat tegyél meg, amit szeretnél, hogy tízmilliószoros erővel hasson!