Vedd le az álarcot végre !

 

Állj most meg egy pillanatra,bármit is csinálsz,nézz magadra,mit látsz ? A valóságot látod vajon ? Mások is ezt látják ? Mióta viseled ezt az álarcot ami rajtad van ? Mióta takarod el lelked ragyogását? Mióta nem néztél szembe igazi önvalóddal ? Tudod egyáltalán ? Emlékszel még milyen az álarc nélküli lét ? A meztelen valóság ? vagy nem is akarsz emlékezni, nem is akarod tudni, nem is akarod látni, mert az álarc már rajtad van jó ideje, ha levennéd összeomlana minden ? De vajon nem lehet ,hogy akkor omlik össze minden ha fennmarad ? Miért félsz megszabadulni tőle ? Miért félsz attól, hogy levedd és végre meglásd az igazi arcod,..…hogy mások is meglássák. Nem kell többé az elvárás, a megfelelés. A lelked minden nap azt várja, hogy végre felragyogjon az arcodon az igazi önvalód. Mi van az álarcon túl ? A VALÓSÁG. Igen, jobb elbújni előle. De mi lenne ha legalább egyszer, egy napra, egy órára vagy csak egy percre előbújnál és meglátnád ÖNMAGAD ? Mi lenne ha megéreznéd egy pillanatra is lelked szabadságát ? Mi lenne ? Megijednél a nagy szabadságtól és lehet visszabújnál gyorsan, de az is lehet, hogy végre felismernéd, hogy eddig egy börtön legsötétebb zárkájában ücsörögtél és most végre kimehettél a fényre és már soha többet nem akarsz visszamenni. Rajtad áll ! A te döntésed,vállalod a kockázatot,és megválsz attól ami már oly rég szinte mély sebeket vágott arcodba,ami már oly rég más irányt mutat neked és másoknak vagy megtartod és tovább élsz a sötétségben. Bárhogy is döntesz, ne feledd, lehet fájdalommal jár mindkettő választás, lehet úgy érzed majd túl nagy a kockázat, lehet úgy érzed, hogy NEM TUDOD megtenni, mert NEM LEHET ! Igen, az EGOD ezt fogja mondani folyamatosan. De ne hallgass rá ! Végy elő egy képet arról a korodról mikor csecsemő  vagy kisgyermek voltál és jól nézd meg, ott van az álarc vajon ? Nem, nincsen ott. Jól nézz bele gyermeki éned szemébe és tudni fogod azonnal, hogy mit tégy amikor meglátod ÖNMAGADAT, aki  valójában vagy !
Bejegyezte: Nailah